Nem gyereknek való vidék

PROSTITUÁLT, KATONA, GUBERÁLÓ: FELNŐTTKÉNT IS EMBERPRÓBÁLÓ SORSOK. A MÁSIK BOLYGÓ HŐSEI GYEREKKÉNT ÉLIK MEG MINDEZT.

Moldoványi Ferenc filmje, a Másik bolygó drámai képet fest egy olyan világról. ahol még a 21. század sem a gyermekek évszázada, sőt, ellenkezőleg, a fogyasztás-centrikus világ úgy rohan pusztulása felé, hogy közben úthengerként gyűri maga alá az elszegényedő országokat, élükön az egyre fiatalabb korosztályokkal. A disznófejű nagyúr a gyerekeket is munkára kényszeríti, a szegénység pedig megfelelő önigazolás a kizsákmányoló szülők számára.

A Másik bolygó helyszínein, Dél-Amerika, Afrika és Ázsia szegénységgel sújtott vidékein, a felnőtt- és gyerek szerepek felcserélődnek. A gyerekkoruktól megfosztott szülők gyerekként viselkednek, hiszen sosem tanulták meg a felnőtt szereppel járó felelősséget, így képtelenek vigyázni gyerekeikre, szeretni, nevelni, megóvni őket. A gyerekek viszont kénytelenek felnőttként viselkedni; hamar megtanulják, hogyan kell szüleik helyett döntéseket hozni, önmagukat és érdekeiket megvédeni, kemény fizikai munkával családjukat eltartani, és megkérgesíteni lelküket az érzelmi sivárság és a legkülönfélébb testi-lelki bántalmazásokkal szemben. A felnőttekbe vetett bizalom nélkül, idő előtt felnövő gyerekeket éppen attól fosztja meg ez a kifordított társadalom, hogy valaha is felnőttek lehessenek, így a probléma generációról generációra gyűrűzik tovább.

A gyerekmunka globális problémáját filmtémának választó rendező óhatatlanul a közhely és szentimentalizmus Szküllája és Kharübdisze között hajózik. Innen Európából könnyen rásüthetjük a közhelyesség bélyegét, mert azt gondoljuk, mi már tudunk a témáról, olvastunk róla, láttunk UNICEF-hirdetést, talán adakoztunk is, ennyi nekünk elég, tenni ellene úgyis vajmi keveset tudunk. De más dolog tudni valamiről, és más ismerni, hiszen a személyes sorsok megismerése nélkül könnyebben fordítunk hátat a világ másik felén élő gyerekek problémáinak.

Moldoványi nem szemérmes, a legkegyetlenebb történeteket is megmutatja, de az öncélú hatásvadászattól távol tarja magát. Felbukkannak ugyan ismerős gyereksorsok: az ecuadori "kis gyufaárus lány", a Fiúk a rács mögöttből ismert cipőpucoló gyerek, a kambodzsai szeméttelep "Iszkája"; de még a "Blaha Lujza téri Maugli" történetét is felidézik a kongói utca kölykök, ennek ellenére a történetek mégis egyéniek és megrázóak, mert a Másik bolygó az elbeszélő-művészetek legszubjektívebb narrátorával, a gyereknarrátorral dolgozik. A különálló epizódokat az indián kislány szimbolikus alakja formálja egységes egésszé, aki a gyerekek lelkét elnyelő tó partján sétálgatva mintegy előhívja a történeteket.

Az elbeszélés megduplázza a tétet azzal, hogy éjszakai álmaikról mesélteti a gyerekeket, ami elvisz egy olyan szürreális dimenzióba, melyben a gyerekbántalmazás egyáltalán befogadható a Freudon, Cole-on, Ranschburg Jenőn szocializálódott személyiségünk számára. A civilizáció általunk jól ismert felében, ahol manapság a gyerekek többsége az összes legóját odaadná, ha egy napig varázsló vagy boszorkány lehetne, mondjuk egy Roxfort nevű műintézményben, szinte felfoghatatlan, hogy a kongói gyerekeknek attól kell rettegniük, nehogy boszorkányság vádjával elüldözzék őket hazulról. Hogyan is lehetne otthonos a gyerekek számára egy olyan világ, ahol még álmukban is félnek hazamenni, nehogy az anyjuk megverje őket, mert túl kevés pénzt hoztak haza?

A történetek drámaiságát végsőkig fokozza az a higgadtság, érettség, olykor közöny, ahogy a sorsukat mesélő gyerekek saját nyomorukra reflektálnak, miközben a néző életképeket lát kiúttalan mindennapjaikból. A sorsok fokozatosan válnak egyre tragikusabbá, így jutunk el a gyereket értéknek tekintő indián-közösségtől a kongói gyerekprostituáltak és gyerekkatonák apokaliptikus világába.

Moldoványi Ferenc rendező, Máthé Tibor operatőr és Szemző Tibor zeneszerző a dokumentum-játékfilm legnemesebb hagyományaira építenek, de új távlatokat is nyitnak a műfaj számára. A Másik bolygó nagy erénye, hogy nem csak gondolatilag tisztázott, de filmként is megállja a helyét. Nehéz a hatása alól szabadulni, mert bármennyire távoli történetet beszél is el, nem kerülhetjük el az önvizsgálatot. Ha mélyen magunkba nézünk, kiderül, hogy az a másik bolygó nem is olyan távoli, mint hittük, hiszen a jóléti társadalmak is kitermelik a maguk gyermek-ellenes légkörét, ami az iskolai lövöldözések, és gyerek-öngyilkosságok egyre növekvő számában csúcsosodik ki. Ellen Key-t, A gyermek évszázada szerzőjét idézve: "Bátran be kell látnunk: számtalan lehetőség nyílik arra, hogy ártsunk a gyermeknek".  

GORÁCZ ANIKÓ

A mi bolygónk

Aldous Huxleynek van egy hátborzongató mondása, amit gyakran idéznek Moldoványi Ferenc új munkájával, a Másik bolygóval kapcsolatban. Ez a világ talán egy másik világ pokla, állítja Huxley, Moldoványi Ferenc pedig, aki megrázó filmet rögzített Koszovó 2000-es, kárvallott gyermekhadáról is, kétségbeejtő epizódok láncolatával támasztja alá az angol író keserű állítását. A Dél-Amerikában, Afrikában és Délkelet-Ázsiában forgatott Másik bolygó hat-hét gyermeksorsot dokumentál, kommentárok nélkül. A döbbenetes történetek mögött a pusztuló s pusztító "civilizáció" tűnik fel, világunk globális kudarca. Nyolc-tíz éves, vézna téglagyári munkások, nyomorék is van közöttük, éjszakai cigarettaárus leányka, kegyetlenkedésre kiképzett gyermekkatona, kiskorú prostituált ... Nyolcévesen kezdte az ipart, meséli közönyösen, kábítószerezik is rendesen. A boszorkánysággal vádolt fiúcska alkalmi munkából tartja fenn magát, a kislány, aki sírva, szipogva panaszkodik, reggeltől estig egy hatalmas szeméttelepen dolgozik. Ha szerencséje van, és Csé néni, a felvásárló sem rázza át, egy dollárt visz haza esténként a családjának. De rettenetesen megverik, ha egy dollárnál kevesebb a keresete. Ezeknek a gyermekeknek az álmaik sem hoznak békét, örömöt. Rendszerint arról álmodnak, hogy üldözik őket, vagy ők kergetik a megváltást, reménytelenül. Ilyen a mi Földünk. Hogy másmilyen is lehetne, azt Moldoványi Ferenc filmjének a bevezető és a záró képsorai sejtetik: a még tönkre nem tett, fenséges tájban ősi hagyományok szerint áldanak meg egy gyermeket, öltöztetnek ünneplő ruhába egy másikat. Ez a mi bolygónk vagy a másik, a gyermekgyilkos, a könyörtelen? Lehet választani. A Másik bolygó című filmet április 10-től vetítik a mozikban. Reménykedjünk, egyszer valamelyik televízió is a műsorára tűzi.

Lőcsei Gabriella

ELVESZETT PARADICSOM

Moldoványi Ferenc: Másik bolygó

A számos fesztiválon vetített és kitüntetett Gyerekek – Koszovó 2000 rendezője, Moldoványi Ferenc új, ismét gyermeksorsokról szóló filmje nemcsak nagyszabású vállalkozás, hanem globális üzenettel bíró, nagy hatású filmesszé. A filmes három földrész (Dél-Amerika, Afrika, Délkelet-Ázsia) négy országában (Ecuador, Mexikó, Kongó, Kambodzsa) kutatta és dokumentálta kizsákmányolt, elnyomott, a végsőkig kihasznált gyerekek és fiatalkorúak életét, összesen hét sorsot mutatva be.

Az ecuadori cigaretta- és rágógumiárus kislány, kis cipőpucoló kollégája, a kongói utcagyerekek, gyerekprostituáltak és gyerekkatonák, Kambodzsa fájdalmasan fiatal téglagyári munkásai és napi egy dollárból élő guberálói ábrázolásával Moldoványi esetenként sokkal durvább dolgokat jelenít meg, mint egy-egy oknyomozó riportfilm (megdöbbentő például, ahogy az afrikai fiatalkorú prostituált teljes közönnyel az arcán és hangjában meséli el, hogy a minap négy rendőr erőszakolta meg, de ugyanilyen brutális élmény a gyilkolásról és nők meggyalázásáról beszámoló kongói gyerekkatonákat figyelni).

Az alkotó azonban túllép a puszta megjelenítésen, és magasabb összefüggésbe helyezi, egy globális, kozmikus üzenet részévé formálja gyermekhősei sorsát. Ennek legfontosabb eszköze a filmben – Máthé Tibor operatőr képein és Szemző Tibor zenéjén kívül – az a játékfilmes kerettörténet, amelybe beleágyazva ezek a dokumentumfilmi képsorok megjelennek. A Másik bolygó legelején egy észak-mexikói indián törzs (a tarahumara) bölcs varázslóját látjuk egy kislánnyal és édesanyjával, csodálatos szépségű természeti környezetben. Ebbe az idilli, édeni, paradicsomi állapotba a film során többször is visszatérünk.

Kiűzetés a Paradicsomból

Ezzel a mű egyrészt némileg a Genezis című francia természetfilmre emlékeztet (melyben egy öreg afrikai varázsló meséli el a világ és élőlényeinek megszületését), másrészt a játékfilmes részek magától értetődő módon drasztikus ellenpontot képeznek a megrázó dokumentumdrámákkal. Ezenkívül pedig felvetődik annak lehetősége is, hogy ez az egész borzalom csak az indián sámán vagy a kislány rémálma, víziója, látomása. A két világ, Természet és Civilizáció szembenállása a kettős jelentésű címben is kifejezésre kerül: a Másik bolygó vonatkozhat arra, hogy a nyomoron és kizsákmányoláson túl létezik még egy másik, boldog, ideális világ, de utalhat arra is, hogy ez a XXI. századi Föld, az elnyomott gyerekek világa egy másik bolygó, nem a mienk – mert ezzel képtelenség azonosulni.

A filmben megjelenő két, élesen különváló világ között azért megvan az átjárás, a kapcsolat is: a tarahumarák (varázserejű sámánukkal) a romlatlan, háborítatlan, őseredeti természetben élnek – ez az ősi és csodás pedig ott rejtezik a pusztító és pusztuló civilizációban élő gyermekekben is. A nyomor, kizsákmányolás és alávetettség mellett a gyerekek mintegy mellékesen álmaikról is mesélnek (melyekben apokaliptikus víziók, maga a pokol, ősi, babonás félelmek éppúgy megjelennek, mint bibliai elemek), vagy éppen arról, hogy boszorkánysággal vádolták meg őket (a kongói kis csavargók azért kerültek az utcára, mert családjuk ún. „gyerekboszorkánynak” bélyegezte őket). A gyerekprostituált Merveille nevének jelentése – ahogy az a filmhu Moldoványi-interjújából kiderül – ’csoda’, az ecuadori cigiárus kislány neve (Luz) pedig ’fény’-t jelent.

Amennyiben megegyezhetünk abban, hogy a dokumentum képsorokat elsősorban a montázs, a ritmus és a zene erejével magasabb művészi szintre emelő filmek – mint például Godfrey Reggio qatsi-trilógiája (Koyaanisqatsi, Powaqqatsi, Naqoyqatsi), a Világok arca: Baraka vagy a Bodysong – képköltemények, akkor ezzel a nem teljesen egyedülálló, de határozottan szokatlan eljárásával a Másik bolygó bátran nevezhető filmesszének, melyben a valóság kendőzetlen megmutatásának és a művészi hatásra való törekvésnek az igénye egyformán van jelen.

Hogyan lehet 10-12 év alatt leélni egy életet?!

S hogy miért pont gyerekek? Moldoványi Ferenc nem először forgat gyerekekről, gyerekekkel (lásd a fentebb már említett dokumentumfilmet, a Gyerekek – Koszovó 2000 címűt), de a kicsik ezúttal saját magukon, saját személyükön kívül – ha ez lehetséges – további, plusz jelentést nyernek, egyéni sorsuk szimbolikussá válik. Az ártatlanságuk ellenére kihasznált és bántalmazott gyerekek így lesznek az abszolút alávetettség megjelenítői. „A gyereksorsokon keresztül lehet a kiszolgáltatottságot a legesszenciálisabban megfogni” – fogalmazott filmje vetítése után maga a rendező, aki végső soron mindezzel bolygónk morális válságáról kívánt globális üzenetet megfogalmazni.

Elkeserítő, megdöbbentő, kiábrándító és teljesen letaglózó, ami mindezen gyermeksorsokban és mögöttük van. Nevezetesen, hogy „a világ két leggazdagabb embere akkora jövedelemmel rendelkezik, mint a világ több mint negyven országának GDP-je, vagy a Földön élő 6 milliárd emberből több mint 3 milliárd kevesebb, mint napi egy dollárból él...”De talán amíg ilyen filmek készülnek, mint Moldoványié, még nincs minden teljesen veszve...

Vajda Judit

A halál torkában, Istenhez közel

A debreceni születésű Moldoványi Ferenc nem először nyúl az embertelen körülmények közt élő gyermekek témájához. A Gyerekek-Kosovo 2000 után ismét a sorsukról dönteni nem tudó, kegyetlen körülmények közt élő gyermekekhez tért vissza. A több kontinensen forgatott Másik bolygót a 39. Magyar Filmszemlén a kreatív dokumentum-játékfilmek között vetítették. Dél-Amerika, Afrika és Délkelet-Ázsia négy országában járt a stáb kamerája. Ecuador, Mexikó, Kongó és Kambodzsa gyermekmunkásainak, gyermekprostituáltjainak és gyermekkatonáinak kegyetlen sorsát mutatja meg. A film nem bírálja az országokat, csak felfedi a rút valóságot, nincs narrátor, nincs értékelő hang, nincsenek szentenciák sem.

Moldoványi nem klisékben gondolkodik, nem szépít és nem torzít, nem akar sokkolóbb vagy drámaibb lenni megkomponált jelenetekkel és hatást fokozóan összevágott képkockákkal. Szereti az arcokra bízni a hatást, a beszédre, az intonációra, épp ezért a gyerekek maguk beszélnek mindennapjaikról. Felidézik legmeghatározóbb álmaikat, melyek majd mindegyiküknél valami ősi pusztulás, vagy a Teremtővel való találkozás, vagy annak meghiúsulása. Némelyiküknek világvége víziói vannak, mások arról beszélnek, hogy Jézus apostolai mellé szeretnének ülni. Mintha ősi, veleszületett tudásuk lenne arról, hogy e földi létezést, számukra inkább csak végeláthatatlan és perspektíva nélküli vegetálást követi valami megtisztulás és a mindenségek atyjával való találkozás.

A film egy indián sámán rituáléival indul, majd egy ecuadori cigarettaárus kislány történetét ismerhetjük meg, aki szinte apokaliptikus vízióban álmodott a Föld elpusztulásáról. Az ő élettörténetét felvillantó képkockák után a cipőpucoló kisfiú nyílik meg a kamera előtt, aki azzal tölti mindennapjait, hogy iszonyatos koncentrációval és alázattal suvickolja a járókelők cipőit. Moldoványi filmjében beleláthatunk a kongói utcagyerekek reménytelen nyomorába is, melybe csak a piros focilabda visz némi színt.

Megrendítő a 8 évesen prostituálttá váló kislány története is, aki szemrebbenés nélkül mesél arról, hányan és hogyan erőszakolták meg, és mintha az élet legtermészetesebb dolga lenne, hogy az igazolványai helyett óvszert mutat fel a rendőröknek, akik maguk is nem egyszer megerőszakolták már. A testi és lelki kiszolgáltatottság rettentően erős a kambodzsai téglagyár kis munkásainak sorsában is, akik némán pakolják hatalmas terheiket és egyetlen nyögés, jajszó nélkül végzik a felnőttek számára is megterhelő fizikai munkát. Pihenést csak a váratlan eső hoz, a játékos mosdás életük legfelszabadultabb pillanata.

Az emberi mivolthoz méltatlan vegetálás a szeméthalomban fémet és műanyagot keresgélő kislányok életében üt a legerősebben. Ők a család pénzkeresői, ha jó napjuk van egy dollárt guberálnak össze, amiből mindössze a napi betevőt tudják fedezni. A legfélelmetesebb valóságot pedig a kongói gyerekkatonák története mutatja meg, akik minden idegszálukkal a fegyverekre figyelnek, akik a halál torkában élnek, nagyon közel a megsemmisüléshez.

A filmen minden borzalom ellenére végigfut a Pokol
és Menny szimbolikája. A földi lét ezeknek a gyerekeknek szorongató pokol, de tudják, hogy van valahol egy léten túli dimenzió és létezik a Megszabadító és a megtisztulás. A film megdöbbentően őszinte hatása Máthé Tibor
operatőr képeinek és Szemző Tibor zenéjének is köszönhető.

Moldoványi filmjével kapcsolatban legtöbb helyen azt hangoztatják, hogy bolygónk morális válságáról kívánt globális üzenetet megfogalmazni. Ez így azonban csak félig igaz, mert miközben kendőzés nélkül mutatja meg közelről a gyermekek torokszorító sorsát, nem fogalmaz meg bölcs szentenciákat, és nem von le következtetéseket, nem szólítja fel a nézőt a felháborodásra. A film a Másik bolygó címet kapta, s noha tudjuk hogy ez szimbolikusan értendő, mégis megdöbbentő, hogy a Moldoványi által megmutatott bolygó bizony ugyanaz, ahol mi élünk.

R. Szabó Zsuzsa

39. Magyar Filmszemle – Beszámoló a 4. napról

Az Another Planet / Másik bolygó különleges alkotás: Moldoványi Ferenc rendező nagyszabású vállalkozásának keretében három földrész (Dél-Amerika, Afrika, Délkelet-Ázsia) négy országát (Ecuador, Mexikó, Kongó, Kambodzsa) kereste fel, hogy dokumentumfilmet forgasson kizsákmányolt, alávetett helyzetben élő gyermekekről (gyerekmunkásokról, -prostituáltakról és -katonákról). A megdöbbentő, tragikus sorsokat dokumentáló képsorokat játékfilmes keretbe helyezte, s mindez végül filmjében bolygónk jelenkori állapotáról szóló globális üzenetté áll össze. 

39. Filmszemle - Ellentétek - Overnight, Another Planet

Az idei filmszemlén minden eddiginél több olyan filmet láthatunk, amely már fut a mozikban. Ennek ellenére többet sikerült eddig elkerülni. Ilyen az Overnight is, Török Ferenc legújabb, szuper-koprodukciós rendezése, amelyet a sajtóvetítések sorában az Another Planet, Moldoványi Ferenc filmje követett. Előbbi az anyagias világba vetett hitünket ássa alá, utóbbi ugyancsak, mégis micsoda különbség... 

Az Overnight nem új film, mégis, böngészve a szemlekönyvet, úgy döntöttem, ha már a szemle szeszélyessége egymás mellé rendezte ezt a két mozit, nem árt, ha megnézem, annak ellenére, hogy a bemutató táján a Kultissimo olvasói részletes elemzést olvashattak róla. Nos, azt hiszem, jól döntöttem. Török Ferenc filmje könnyebbik végéről fogja meg azt, amit Moldoványi Ferenc sokéves munkája az arcunkba köp: nehéz idők jönnek. Hiszen ha a harmincas korosztály – kis pocak, kényszerképzetek, enyhén tikkelő szemek, magas vérnyomás – számára semmi más nem fontos, csak az anyagi biztonság, hogy fogjon a Mont Blanc vagy hogy hogyan lehet euró tíz- vagy százezreket pakolni ide vagy oda, nos, akkor az Another Planet hiába forgott. Hiába látjuk a tizenéves prostit Afrikában vagy a perui kisfiút, aki a templom előtt bagóért cipőt pucol, hiába a könnyek a szeméttelepen évek óta guberáló kislány arcán, a középosztály – legalábbis Török Ferenc ezt sugallja – magasról lesajnálja az egészet. Vagy ami még rosszabb: nem tud róla, merthogy inkább pénzt csinál.

Persze meglehetősen könnyű lenne ennyivel elintézni, csakhogy van olyan, hogy egyik filmre hat a másik – a Kenya kiirtott esőerdeiben gyakorlatozó, vietnami papucsos gyerekhadsereg felől nézve meglehetősen gyengécske történetnek tűnik az Overnight India és Magyarország közti időzóna-haszonra épülő sztorija. Még akkor is – sőt, talán akkor igazán –, ha azon bosszankodunk, hogy a „díszletelemeket” a fél Katona József Színház színészi gárdája vagy a Krétakör művészei alkotják. Nagy Zsoltot a rendező például arra pazarolja el, hogy nagyjából három jelenetben mutatja, amint egy nagy antennához bilincselve szenved a melegben. Sajnos. Ugyanakkor a film látványvilága Török Ferenc minden eddigi filmjénél letisztultabb, komponáltabb: szemet gyönyörködtetőek az indiai képek, egy-egy kamerabeállítása pedig elgondolkodtató képekkel ajándékoz meg bennünket – az is igaz, hogy elsősorban az ember nélküli környezet az, amely ezeket a kellemes pillanatokat okozza.

Moldoványi Ferenc filmje azonban furcsa keveréke a megkomponált képeknek, jeleneteknek és a dokumentumfilmes részleteknek. Valami miatt azonban összeáll az egész, kuszasága és esetlegessége ellenére is. A néző egy pillanatra sem nyugodhat: egyre nagyobbodó gombóc van a gyomra helyén, keze ökölbe szorul, s legszívesebben maga is az Andok hegyei közé vándorolna, messze a nyugati civilizációtól, ahol legfeljebb azon kell izgulni, hogy visszatalál-e a faluba vagy eltéved. S ha eltéved, akkor már csak attól félhet, hogy netán a nyugati világ besszippantja.

Kónya Orsolya

Moldoványi Ferenc – Another Planet / Másik bolygó

A vetítés utáni rövid beszélgetésből többek között az derült ki, hogy a rendező célja a Másik bolygóval az, hogy a globális problémákat bemutató napi híreknél, tudósításoknál emelkedettebb hangú filmet készítsen. Mission fulfilled. A Másik bolygó témáját és hatását tekintve is olyan, mint a Koyaanisqatsi, a Baraka és az Iszka utazása egyben. Az első kettőre a természeti képláncok, globális problémák bemutatása miatt hasonlít, a harmadikra pedig azért, mert olyan gyereksorsokat vázol fel, amiről jobban szeretünk inkább nem tudni.

Moldoványi (fotó) Másik bolygója, ahogy Alföldi filmje is egyensúlyoz a műfajok közt: méghozzá a dokumentum és a játékfilm között. A két film egyensúlyozása közt annyi csak a különbség, hogy Moldoványi mindenféle bizonytalanság nélkül teszi ezt. Filmje egyszerűen dokumentál, rögzíti a valóságot csodálatosan fotografált nagyon erős atmoszférájú képekben. Minden egyéb kommentár nélkül. A stáb a föld különböző kontinensein járt, de csak nagyjából lehet sejteni, hol is járunk. Szemző Tibor éteri zenéje mellett, ami a valószerűtlenség atmoszféráját kölcsönzi a filmnek, talán a földrajzi meghatározatlanság, hogy csak nagyjából sejtjük merre is járunk, a másik tényező, ami inkább a játékfilm irányába billenti a Másik bolygót.

Moldoványi filmje epizódláncolat. A hosszabb, rövidebb részeket a gyerekszereplők, a nyomor, és a kiszolgáltatottság köti össze. A film érdekessége, hogy szereplői egytől egyig kiskorúak, sorsuk hasonló: saját maguk és legtöbbször szüleik és testvéreik életben maradásáért küzdenek, ennek érdekében a legmegalázóbb és legembertelenebb módoktól és eszközöktől sem riadnak vissza. Mi több természetesnek veszik, elfogadják sorsukat. Jó esetben édességeket árulnak az utcán, rosszabb esetben saját testüket nyolc-tíz éves koruktól, személyi igazolványként óvszert mutatnak fel. Látni itt kisfiúkat a piacon mosogatni, téglát hordani, cipőt pucolni az utcán, de katonai szolgálatot teljesíteni is. A képek is torokszorongatóak, szívfacsaróak, de emellett a gyerekeket napi tevékenységeik és sorsuk mellett álmaikról is faggatták, és hát ezekből aztán minden kiderül. Egy öt év körüli kisleány például, krokodilkönnyeket hullatva meséli, mennyire retteg attól, hogy hazamenjen, mert még egy dollárnál is kevesebb vasat meg műanyagot tudott összeguberálni.

Moldoványi Ferenc filmje a fontos film kategóriájába tartozik. Olyan fontos film, ami lokálisan, de globálisan is az, a földön minden emberhez szól, érthetően, kultúrákon átívelő módon. Nem von le konzekvenciákat a néző helyett, és nem ítélkezik. „Csak” megmutat.

Szabó Nóra

Mennybéli utak és pokoli angyalok

Megrázó, interaktív, kreatív dokumentum-játékfilmben vall korunk erkölcsi mélypontjairól, a földre költözött infernóról Moldoványi Ferenc, az Another Planet – A másik bolygó című film rendezője Máthé Tibor sokkolóan szép képeivel. A négy világtájon élő gyermekek sorsában van valami kísértetiesen egyforma, a gyermekrabszolgaság, a -prostitúció, a jogerőre emelkedő ferdeségek, a háborúban öldöklő afrikai gyermekek, mint megannyi kis fekete angyal vádolják a világot, amely az ártatlan kisdedeket, Jézus Krisztus kedvenceit sem kíméli. Szemző Tibor Mágikus zenéje is híven aláfesti a bibliai mondandót: jaj annak, aki ezek közül a kisdedek közül egyet is bánt!

Pósa Zoltán

A filmszemle – debreceni szemmel

(…) Bár a zsűri „csak” egy operatőri díjjal jutalmazta, számunkra a szemle egyik csúcspontja a debreceni Moldoványi Ferenc „kreatív dokumentumfilmje”, az Egy másik bolygó volt. (Tegyük hozzá: e különös kategóriában igazi abszurd (vagy botrányos?) döntés született: a három induló film közül a zsűri egy másik kategóriába nevezett negyediknek adta a „Kreatív dokumentumfilm-díjat”, miközben ez a mezőny volt érzésünk szerint a legszínvonalasabb a szemlén.)

  Moldoványi – akárcsak a Koszovó, gyerekek című, nemzetközi fesztiválokon nagy-nagy sikert aratott filmjében – a gyerekvilágon keresztül láttatja bolygónk átfogó morális válságát. Négy földrészen játszódó hét története a kiszolgáltatottságról, az igazságtalanságról, az emberi felelősségről szól. Kongóban, Kambodzsában, Ecuadorban, Mexikóban gyerekrabszolgák, gyerekprostituáltak, gyerekkatonák mesélnek abszurd létezésükről, a maguk természetességével, mint akik nem tehetnek arról, hogy a világ márpedig ilyen. A gyönyörűen fényképezett megrázó film nagyobb figyelmet érdemelt volna, de nyilván ezt megkapja rövidesen a forgalmazása során, illetve a nemzetközi fesztiválokon. De azért vigyázzunk: a film rendezője is felhívja a figyelmet rá: nyílik az olló, lassan Európát, Magyarországot is eléri ez a moralitás. Ezért szeretné, ha iskolai osztályok, minél több gyerek is látná majd ezt a filmet a mozikban.

Dombrovszky Ádám

Egy kisebbfajta összegzés, avagy milyen dokumentumfilmeket szerettünk (volna) látni

(…) A nyomorgó gyerekek, a fejlődő országok számunkra elképzelhetetlen szegénysége olyan téma, amiről nehéz empatikus de nem érzelgős, feltáró de nem tolakodóan szenzációhajhász filmet készíteni. Moldoványi Ferencnek és stábjának a Másik bolygó című filmmel ez mégis sikerült szerintünk. Egyik kedvenc jelenetem, amikor a dealer strici a fiatalkorú prostituáltakkal füvezik egy kunyhóban. A jelenet nyers és természetes, ezért borzasztóan hatásos.

Pápai Gergely, ME